Manapság már nincsen olyan szülő aki ne hallott volna a babaúszásról. Érdeklődik környezetében, interneten, esetleg a doktor néninél, aztán dönt, hogy fel keresi-e az „uszodát” vagy sem. Sok szülő tartja fontosnak, csemetéje korai fejlesztését: baba torna, mondókás foglalkozás, ének tanulások, korai angol. Egyre többen beiktatják a heti programba a vízi foglalkozásokat is. Mit is kell tudni a babaúszásról? Kilenc hónap vízben töltött idő után, nem meglepő hogy a manócska milyen nyugodtan lebeg a fürdő kádjában, élvezi, sőt nyugtatja a víz. Ha a köldökcsonkja leesett bátran lehet vele nagy kádban gyakorolni. Kis segítséggel az együttes fürdés: akár anya-baba, vagy apa–baba párosításban, vagy a kádas fürdés extrémebb változata azaz a testvér- baba (ez utóbbit csak gyakorlott szülőknek ajánlom), hihetetlen élmény a csöppnek, és a résztvevő másik félnek is.
A csecsemő ösztönös, veleszületett reflexe gondoskodik arról, hogy a csöpp 6 – 7 hónapos koráig ha víz alá merül - akár csak az arca, vagy esetleg az egész fejecskéje, akkor visszatartja a lélegzetét, és nem nyel vizet. Ezt hívjuk búvárreflexnek. Ha fürdetés során kis pohárnyi vizet szép lassan végiglocsolunk a baba homlokától az arcán, megtapasztalhatjuk ezt a folyamatot. Ha 2-3 hónapos a manó, még csak meg sem lepődik, kicsit becsukja a szemét- a szemhéj védő reflexe miatt-, de ha a víz szép lassú ütemben folyik végig az arcocskáján, a következő pillanatban már ki is nyitja és rezzenéstelen arccal tűri a lecsorgó vizet az arcán. Ha ezt minden fürdésnél gyakoroljuk, és ha még a víz mennyiségét is növeljük, akkor profi módon készíthetjük fel babánkat az uszodai foglalkozások legfontosabb elemére, a merülésre.
El is érkeztünk a nagy kádtól az uszodáig. Ha a babánk 3 hónapos, érdeklődhetünk környezetünkben a lehetőségek felől. A legideálisabb ha van olyan szálloda a környékünkön, ahol helyet adtak a babaúszó foglalkozásoknak. Én a nyílt uszodákat nem tartom a legszerencsésebb helyszínnek, a széles körű látogatottsága miatt. Sajnos nekem is van olyan helyszínem, ahol tanmedencében tartjuk az órákat, de azon a napon az uszoda csak babaúszókat fogad. Mindez higiéniás szempontból fontos. A víz hőmérséklete ideális esetben 30- 32 fok. Kezdő babáknak a 32 fokos medencét tartom szerencsésnek. Azokon a helyszíneken, ahol ilyen meleg a víz, a 3-4 hónapos babákat is örömmel várom. Pld. Kolping Hotel Alsópáhokon. Nagyon ideális a korai, tehát a 3-4 hónapos korban való kezdésre. Ha a víz 30 fokos, akkor inkább a baba súlyát tartom mérvadónak, tehát minimum 6 kg-ot el kell érnie ahhoz, hogy uszodai foglalkozáson részt vegyen. A medencébe speciális pelenka az úszó pelenka ajánlott. Eldobható, egyszer használatos vagy mosható változatban található kereskedelmi forgalomban.
A baba a foglalkozás végén éhes, és ami még fontosabb, szomjas lesz, ezért közvetlenül az óra után folyadékpótlásra van szüksége. Legjobb esetben ezt anyatej formájában kapja meg a mamától, de gyümölcslé és tápszer, egyéb korának megfelelő táplálék is jól esik a csöppnek. Figyelem, ezt nem az uszoda területén fogyasztjuk el! A medence térben szigorúan tilos az „ evés és ivás”. (Természetesen a szoptatás kivétel). Mint minden testmozgás, a babaúszó foglalkozás is akkor eredményes, ha rendszeresen űzzük. A legideálisabb a heti két foglalkozás. Hetente egyszer is elegendő részt venni az órákon, de csak ismételni tudom magam,- mivel tanult mozgásról van szó-, a rendszeresség, gyakorlás nagyon fontos.
A vízi foglakozások során nemcsak a merülési készségük nő, de egyre többet és egyre hosszabban vannak a víz alatt. Az "edzettségük" is megváltozik, hiszen a mozgás az izmokon kívül megdolgoztatja a keringési rendszert is. Általános tapasztalat, hogy a babaúszók ellenálló képessége nagyobb a gyakori gyermek betegségekkel szemben, és a bizonyos életkorokhoz kötött mozgásokat gyorsabban, stabilabban sajátítanak el. Tanulási képességük, nemcsak mozgás-, de értelmi fejlettségük is és szocializációs készségük is fejlődik a foglalkozások során. - A csoportba kerülés a babák számára mindig egy fontos tapasztalat. Azok a babák, akik viszonylag korán kerülnek közösségbe, hamarabb válnak képessé kapcsolatteremtésre és egyúttal könnyedebben és bátrabban mozognak közösségben.
-A babáknak életük első néhány hónapjában nemigen van lehetőségük mozgásra, mivel az izomzatuk, csontozatuk és mozgáskoordinációjuk még nem kiforrott. A vízben ez a helyzet gyökeresen megváltozik. A víz felhajtóereje lehetővé teszi hogy a babák sokkal szabadabban mozogjanak mint a szárazföldön. Számukra hatalmas öröm ez a kötöttségek nélküli mozgás, ahol nem korlátozza őket a gravitáció nehézsége.
Nekünk pedig óriási élmény látni boldog, vidám arcukat a víz alatt!!!
Tanítsuk a babát!
A babaúszás foglalkozások megmutatják a szülőknek: mi mindent taníthatunk játékos formában, ami a csecsemő képességeit fejleszti és ugyanakkor megtaníthatja, hogyan válhat újra természetes közegévé a víz, (hiszen a magzati kor még oly közel van), hogyan tarthatjuk meg illetve alakíthatjuk át az ösztönös reflexet tudatossá.
Ha gyermeket tanítunk fontos, hogy egyrészt elősegítsük már meglévő képességeinek további kibontakozását, másrészt olyanokat igyekezzünk kialakítani, amelyekkel a gyermek még nem rendelkezik. Éppen ezért be kell iktatnunk olyan tevékenységeket, amelyeket a gyermek már könnyen teljesít, de olyanokat is amelyek még előtte ismeretlenek. Ezt az oktatási programot a vidámság és játék jellemzi, mivel a gyermekek a játék által tanulnak.
A csecsemő benyomásai környezetéről a születés pillanatától kezdve lassan, óráról órára, napról napra bontakoznak ki. Célunk az, hogy alkalmat adjunk a babának arra, hogy tanuljon meg maga számos dolgot önállóan elvégezni, és észrevegye, hogy képes tanulni és cselekedni. Így pozitív érzéseket alakít ki magában, saját személyét, családtagjait illetően. Programunk sikere függ a szülő – gyermek viszonyától, és a foglalkozások rendszerességétől.
Ne fárasszuk ki a gyermeket!
Észre lehet venni, mikor tesz jót neki a játék és a tanulás. Ha nyugtalan és szeszélyes, ha fáradt, éhes vagy egyszerűen megelégelte a játszást, ne erőltessük.
A leckék során rendkívül fontos a vidám, derülátó és barátságos magatartás. Hogy a kisgyermek kedvet kapjon a tanulásra, jól kell hogy érezze magátés kell hogy bízzon képességében. Aki tanít (ez esetben a szülő), annak hinnie kell tanítása hatásosságában.
A „búvár – babák” élettere ezzel szemben kibővült, élményvilága tartalmasabb, a szülő- gyermek kapcsolat intenzívebb, intimebb. A foglalkozások egyben figyelem-, együttműködés- és alkalmazkodás tréningnek is megfelelnek egyben: felnőttnek és picinek egyaránt.
Olyan program ez, ami feloldja a napi monotóniát, felszabadultságot ls felüdülést hoz a testnek és léleknek együttesen. Hosszabb távon a rendszeres testmozgás igénye, az úszásfüggő életmód érhető el a babaúszással. Persze mindezt akkor, ha a fokozatosság, türelem, derű és játék szövi át foglalkozásainkat.
Stoller Katalin
