Kedves Kati néni és babaúszó társak!
avagy „Én is íjok Kati néninek levelet, ezzel a kicsi számítógéppel.”
22 hónapos víg kedélyű, és egyben nagyon határozott és céltudatos legény vagyok. Mindig megmondom, hogy kinek hol a helye, és a véleményemet sem rejtem véka alá. Van, hogy korlátokba ütközöm, ezért ilyenkor elkezdek hangosan sírni. Édesanyám ezt dackorszaknak, néha hisztinek nevezi és igyekszik türelmesen kivárni, hogy lecsillapodjak, ami nekem nem mindig tetszik. Van, hogy beadom a derekam (”nem síjok már”), mert egy idő után ráunok a tüdőerősítő sírásra, hisz amúgy sem kell erősítenem, erre remek alkalom a heti két úszás.
De nem szeretnék ennyire előreszaladni, mert édesanyám gyakran ismétli, hogy: „Idő állj meg egy pillanatra s ti rohanó percek várjatok!” 4 hónaposan kezdtem el úszni a Kolping Hotelben Kati és Gabi nénivel. Nagyon megszerettem és betartva Kati néni tanácsát, a tábor után megkerestük a lakóhelyünkhöz legközelebb eső babaúszást. Már akkor is határozott voltam, ezért 2 alkalom után szüleim tudtára adtam, hogy bár a hely valóban közel van, nekem nem igazán tetszik. Hiányoztak a baba társak, a mondókázás és az oktató is a medencéből. 1,5 – 2 hónap „kihagyás” után a szüleim gondoltak egy nagyot és csatlakoztunk újból a Stoller Babaúszó Akadémiához. Ezúttal Várgesztesre utaztunk heti egy alkalommal, ami 58 km-re volt ugyan a lakóhelyünktől, de én újból nagyon megszerettem a lubickolást Judittal és Melindával. Az idő telt, nagyon sokat fejlődtem, mert a heti egy úszás mellett táboroztunk is nagyokat. Összesen három oklevelem van már a Kolping Babaúszó Táborokból, sőt a tavalyi Várgesztesi táborokat sem hagytam ki. Szerencsére a közelünkben is nyílt egy újabb babúszási lehetőség, így még többet lehettem vízben. Pontosabban 2009 augusztusától újból megfogadtam Kati néni tanácsát és heti két úszásra kezdtem el járni. Tavaly év végén a Várgesztesi helyszín Tatabányára költözött 4 km-el távolabb, de ez minket nem riasztott el, itt is folytattam a régi babaúszó akadémiás társaimmal. Az óra után levezetésként a kismedencében szoktunk csúszdázni, pancsolni, és ha még mindig marad fölösleges energiánk, azt az emeleti játszóházban vezetjük le. Kis búvárok ne csüggedjetek, mindenkinek lehetnek nehéz napjai (is). Nekem is voltak nehéz heteim 8-9 hónaposan, amikor a búvár ösztönöm elmúlt és tanult formát öltött.
Az oktatók és a szüleim türelmének köszönhetően elmúlt a nyűgösségem, és mostanra már szabályosan lebegek a vízen. Annyira élvezem, hogy már merülések közben is énekelek. Szerencsére az úszás miatt soha nem voltam beteg, még náthás sem (pedig egész télen rendszeresen jártam). Képzeljétek idén márciusban már én is kipróbálhattam a roglai babúszós+síelős tábort, amit mindenkinek csak ajánlani tudok, mert fantasztikusan jó volt!!! Délelőtti úszások, ezután jacuzzi édes vízi locsogással egybekötve, délután pedig síelés (nekem egyelőre csak léchez szoktatás). A legfrissebb élményem pedig a III. kerületi Babaszigeten való úszás. Ez a helyszín sincs sokkal közelebb a lakóhelyünkhöz (63 km), de szerettük volna kipróbálni ezt a kis családias helyet (is). Édesanyám lehet, hogy másképp éli meg, de én a budapesti dugókat is nagyon kedvelem, mert sok autót, villamost, a rakpart közelében pedig „zőjd Hévet” lehet látni. Nemrég voltam egy képességfejlesztő játszóházban állapotfelmérésen. Elcsodálkoztak, hogy milyen fegyelmezett és közreműködő vagyok. Szüleim boldogan újságolták, hogy ezt a rendszeres úszásnak is köszönhetjük. Az állapotfelmérés alapján megállapították, hogy beszédben és szociális érettségben ½ – 1 évvel megelőzöm kortársaimat. A szüleim büszkén mosolyogtak egymásra, mert szerintük ebben is nagyon nagy szerepe van a rendszeres vízben töltött mondókázós és színtanulós (1,5 évesen már felismertem és mondtam is a színeket) edzéseknek. Ja és az uszoda vizét annyira szeretem, hogy még dacolni is elfelejtek, ezért néha a szüleim meg is jegyzik viccesen, hogy a nappalink közepére medencét telepítenek. Sajnos nem gondolják komolyan. Nagyon köszönöm Kati néninek, hogy létrehozta a Stoller Babaúszó Akadémiát. Imádok úszni és még az is megtörténhet, hogyha nagyobb leszek, akkor vízipólós leszek, „mert jabdázni is nagyon szejetek.” „Szia Kati néni! Pusziii!” Klauzer Máté és szülei (Anikó és Péter)
