Rossu Renáta
(pszichológus)
Születésünk előtt 9 hónapot töltünk az anyaméhben úszkálva. Kikerülve „a szárazra” egy ijesztő világ fogad minket, fények, hangok, szagok. Az egyetlen biztos pont, az édesanya. A babaúszás ezt az ismerős közeget idézi fel a babák számára. Így teremtve egy biztonságos légkört arra, hogy a babák játszva, mozogva fejlődjenek napról napra, hétről hétre. Különböző kutatások számos pozitív hatást figyeltek meg a babaúszással kapcsolatban: fejlett egyensúlyérzék, jobb fogási készségek. Szoros összefüggés van a mozgás és a kognitív készségek fejlődése között. Így gyermekeink kognitív készségeit is gyakran mozgásos gyakorlatokkal tudjuk leginkább fejleszteni. A legtöbb gyakorlatnál kiemelt helyet kap az egyensúlyozási készség. Ennek az egyik legjobb terepe nem más, mint a víz és a babaúszás. Újabb kutatások szerint a sport és a rendszeres testmozgás befolyásolja az agy azon területeinek méretét, amely a tanulásért és a memóriáért felelős. Így minden korai mozgás a gyermek agyát fejleszti. Az úszás így egy kulcsfontosságú mozgásforma lehet a gyermeki agy stimulálására.
De milyen pozitív hatása lehet még a babúszásnak pszichológusi szemmel?
A baba napjainak jórészét az édesanyával tölti, így kialakítva a biztonságos kötődés alapjait. Fontos azonban kiemelni, hogy az apai kötődésnek is lényeges szerepe van a gyermek pszichés fejlődésében. Ennek színtere lehet az apával közös úszások, ahol a baba az anyaméhre emlékeztető ismerős közegben az édesapával tölthet el rendszeresen időt mondókázva, énekelve, mozogva. Ezek a játéknak tűnő elemek, a folyamatos testkontaktus fontos szerepet tölthetnek be az apai kötődés erősítésében. A babaúszás fejleszti a gyermek testtudatát, azaz testéről való tudását is. A feladatok során megtanulhatják megkülönböztetni jobb és bal oldalukat. A vízben gyakorolhatják testük irányítását, a testük feletti kontrollt. A mondókák emellett pozitív hatást gyakorolnak beszédfejlődésükre is. A foglalkozások során a színek világába is betekintést nyernek. Így játszva bővítik ismereteiket alkalomról alkalomra.
A mai gyermekek számára egy még fontosabb hozadék az önkontroll fejlesztése. Az órák keretet adnak a gyermeknek: ezek a kis rituálék szintén biztonság érzetet adnak a babáknak a mozgásra, fejlődésre. Pár hónapos kortól kezdve hozzászoknak a feladatok átmeneteihez. Később 2-3 éves korban ez vezet a türelmes várakozáshoz a gyakorlatok között: a gyermekek megtanulnak várni a medence szélénél, míg az oktató nem szólítja őket. Az effajta önkontroll hatalmas nagy előny egy dackorszakban lévő totyogónál, aki állandóan feszegeti a határokat. Hogy az óvodai beszoktatásról ne is beszéljünk. Mindezek mellett pár hónapos kortól a babák más babák társaságában vannak, ami fejleszti szociális készségeiket is. Kontaktálnak egymással, közösen végeznek feladatokat, a nagyobbak már együttműködnek egyes gyakorlatok elvégzése közben is. Az oktató biztatása, a szülők öröme és dicsérete egy-egy gyakorlat után növeli a babák önértékelését és magabiztosságát, segítve később az egészséges önkép kialakulását. A babák a víz közegében megismerik, mire képesek, meddig mehetnek el, így reális rálátásuk lesz saját készségeikre. Nem utolsó sorban megtanulhatják, hogyan legyenek biztonságban a vízben, ezzel elkerülve a későbbi vízzel kapcsolatos félelmeket. A babák mozognak, fejlődnek, de számukra ez mégsem egy feladat helyzet. Hanem maga a játék, az öröm, ami csak úgy sugárzik az arcukról.
