Babaúszás

Hírlevél feliratkozás


Helyszíneink
Kolping Hotel Kolping Hotel Aquaworld Sport11 Kolping Hotel
Együttműködő partnerek




Vélemények

Kedves Kati néni és babaúszó társak!
avagy „Én is íjok Kati néninek levelet, ezzel a kicsi számítógéppel.”

22 hónapos víg kedélyű, és egyben nagyon határozott és céltudatos legény vagyok. Mindig megmondom, hogy kinek hol a helye, és a véleményemet sem rejtem véka alá. Van, hogy korlátokba ütközöm, ezért ilyenkor elkezdek hangosan sírni. Édesanyám ezt dackorszaknak, néha hisztinek nevezi és igyekszik türelmesen kivárni, hogy lecsillapodjak, ami nekem nem mindig tetszik. Van, hogy beadom a derekam (”nem síjok már”), mert egy idő után ráunok a tüdőerősítő sírásra, hisz amúgy sem kell erősítenem, erre remek alkalom a heti két úszás. De nem szeretnék ennyire előreszaladni, mert édesanyám gyakran ismétli, hogy:
Idő állj meg egy pillanatra s ti rohanó percek várjatok!”
4 hónaposan kezdtem el úszni a Kolping Hotelben Kati és Gabi nénivel. Nagyon megszerettem és betartva Kati néni tanácsát, a tábor után megkerestük a lakóhelyünkhöz legközelebb eső babaúszást. Már akkor is határozott voltam, ezért 2 alkalom után szüleim tudtára adtam, hogy bár a hely valóban közel van, nekem nem igazán tetszik. Hiányoztak a baba társak, a mondókázás és az oktató is a medencéből. 1,5 – 2 hónap „kihagyás” után a szüleim gondoltak egy nagyot és csatlakoztunk újból a Stoller Babaúszó Akadémiához. Ezúttal Várgesztesre utaztunk heti egy alkalommal, ami 58 km-re volt ugyan a lakóhelyünktől, de én újból nagyon megszerettem a lubickolást Judittal és Melindával.

Az idő telt, nagyon sokat fejlődtem, mert a heti egy úszás mellett táboroztunk is nagyokat. Összesen három oklevelem van már a Kolping Babaúszó Táborokból, sőt a tavalyi Várgesztesi táborokat sem hagytam ki. Szerencsére a közelünkben is nyílt egy újabb babúszási lehetőség, így még többet lehettem vízben. Pontosabban 2009 augusztusától újból megfogadtam Kati néni tanácsát és heti két úszásra kezdtem el járni. Tavaly év végén a Várgesztesi helyszín Tatabányára költözött 4 km-el távolabb, de ez minket nem riasztott el, itt is folytattam a régi babaúszó akadémiás társaimmal. Az óra után levezetésként a kismedencében szoktunk csúszdázni, pancsolni, és ha még mindig marad fölösleges energiánk, azt az emeleti játszóházban vezetjük le.

Kis búvárok ne csüggedjetek, mindenkinek lehetnek nehéz napjai (is). Nekem is voltak nehéz heteim 8-9 hónaposan, amikor a búvár ösztönöm elmúlt és tanult formát öltött. Az oktatók és a szüleim türelmének köszönhetően elmúlt a nyűgösségem, és mostanra már szabályosan lebegek a vízen. Annyira élvezem, hogy már merülések közben is énekelek. Szerencsére az úszás miatt soha nem voltam beteg, még náthás sem (pedig egész télen rendszeresen jártam).

Képzeljétek idén márciusban már én is kipróbálhattam a roglai babúszós+síelős tábort, amit mindenkinek csak ajánlani tudok, mert fantasztikusan jó volt!!! Délelőtti úszások, ezután jacuzzi édes vízi locsogással egybekötve, délután pedig síelés (nekem egyelőre csak léchez szoktatás).

A legfrissebb élményem pedig a III. kerületi Babaszigeten való úszás. Ez a helyszín sincs sokkal közelebb a lakóhelyünkhöz (63 km), de szerettük volna kipróbálni ezt a kis családias helyet (is). Édesanyám lehet, hogy másképp éli meg, de én a budapesti dugókat is nagyon kedvelem, mert sok autót, villamost, a rakpart közelében pedig „zőjd Hévet” lehet látni.
Nemrég voltam egy képességfejlesztő játszóházban állapotfelmérésen. Elcsodálkoztak, hogy milyen fegyelmezett és közreműködő vagyok. Szüleim boldogan újságolták, hogy ezt a rendszeres úszásnak is köszönhetjük. Az állapotfelmérés alapján megállapították, hogy beszédben és szociális érettségben ½ – 1 évvel megelőzöm kortársaimat. A szüleim büszkén mosolyogtak egymásra, mert szerintük ebben is nagyon nagy szerepe van a rendszeres vízben töltött mondókázós és színtanulós (1,5 évesen már felismertem és mondtam is a színeket) edzéseknek.
Ja és az uszoda vizét annyira szeretem, hogy még dacolni is elfelejtek, ezért néha a szüleim meg is jegyzik viccesen, hogy a nappalink közepére medencét telepítenek. Sajnos nem gondolják komolyan.

Nagyon köszönöm Kati néninek, hogy létrehozta a Stoller Babaúszó Akadémiát. Imádok úszni és még az is megtörténhet, hogyha nagyobb leszek, akkor vízipólós leszek, „mert jabdázni is nagyon szejetek.”

„Szia Kati néni! Pusziii!”
Klauzer Máté és szülei (Anikó és Péter)

Merülés a babával (szülő szemmel)

„Balázs fiammal 9 hónaposan kezdtük el a babaúszást a Alsópáhokon. Elég nehezen ment az elején, de arra csak később jöttem csak rá, hogy az én félelmeim gátólján kisfiamat az úszás fejlődésében. Már több mint egy hónapja jártunk amikor láttam egy anyukát, hogy úszószemüveggel merült a babájával. S én ezt nagyon megirigyeltem. Az óra végén odamentem az anyukához s érdeklődtem, hogy mit látott a víz alatt. A hallottak hatására aznap délután elszaladtam úszószemüveget venni.

S izgatottan vártam a következő alkalmat. A másnapi órán az első merülés alkalmával nézett rám kisfiam a víz alatt meglepődve, hogy mit keresek én ott. Majd a 3.-4. merülést követően már mosolygott rám s kereste az arcomat.

Örömmel láttam azt, hogy mindig mosolyog, nyitva a szeme s szája s boldog. Ez hihetetlen s megnyugtató volt számomra.

Ez által én is sokkal magabiztosabb lettem s nyugodtabb.Azóta sokkal nagyobb élményt nyújt számunkra a babaúszás, éppen ezért mindig együtt merülünk. Közben a barátnőm is csatlakozott a búvárszemüvegesek táborához , ő is hasonló élményekkel gazdagodott s nem hagynánk ki egy alkalmat se. A lendület ez által csak fokozódott bennünk. S kíváncsian figyeljük egymás gyerekeit a víz alatt. Csak ajánlani tudjuk minden anyukának aki ezt az élményt nem akarja kihagyni, mert leírni nem lehet. Anyukák kalandra fel.

Köszönettel Balázs és anyukája”

Nyári élmények, vélemények a táborról

Szilvi vagyok, a győri babaúszás 10:45 órási csoportból a Máté anyukája. Olyan fantasztikus élményben volt részünk, hogy szeretném elmesélni Neked!

Vasárnap a tábor után elmentünk még Sárvárra a fürdőbe baráti társasággal fürödni. Máté nagyon élvezte, merült és merült és merült. Hozzáteszem leült még a pancsoló szélére is és közölte anya hívjál be!! :-)) Nem ment be semmilyen medencébe anélkül hogy behívtam volna. Szerintem már ez egy csuda klassz dolog! Úszkált apához majd vissza hozzám szépen lábtempóval ahogy az órán kb. 3-3.5 m álltunk egymástól, ezt megcsinálta egy jó párszor. Majd egyszer csak gondolt egyet és a lábtempó mellé vátlott kézzel a malomkart elkezdte csinálni!! De rendesen szépen kiemelte a kezét a vízből!! többször egymás után leúszta így a köztünk lévő távot.

Hihetetlen élmény volt ezt látnunk!!! (Tudom, hogy ennyi idős korban ezt még nem tudják csinálni általában a gyerekek)

Azt mondanom sem kell, hogy a körülöttünk lévők csak mondták "odanéz hogy úszik a kisfiú". Annyira szuper volt. Még nekem is aki minden héten látom mennyire ügyes.

Szeretnék neked köszönetet mondani ezért a hihetetlen nagyszerű dologért amire a gyerekeket tanítod!! Na és persze az egész éves kitartó munkádért!!!

A táborban is nagyon jól éreztük magunkat. Köszönjük a lehetőséget! Máté hétfőn reggel felkelt és mondta menjünk úszni!! :-)) Ma megkérdezte , hogy anya mikor lesz péntek, hogy menjünk úszni. (Tudja hogy péntek az úszós nap). Azt hiszem ezzel elmondtam azt is hogy Ő is nagyon élvezte a tábort.”

Szilvi Máté fiával Mosonmagyaróvárról jár úszni , minden pénteken a győri Dunapartrezidenciába. Nagyon rendszeres látogatói az órámnak, és ezért tényleg nagyon ügyes a kisfia

[Vissza a lap tetejére]

Kedves Kati!

Nagyon örülünk, hogy egy véletlen kapcsán rátaláltunk a Kolping Hotel Babaúszó-táborának hirdetésére és részesei lehettünk 5 csodás napnak.

Gergővel 4 hónapos kora óta jártunk úszni, de az előző helyet sem a kicsi, sem én nem szerettem. Budapestre jártunk egy oktatóhoz, aki be sem jött a vízbe, csak a medence széléről adta az utasításokat, nem énekeltünk, mondókáztunk, csak mentünk körbe körbe és rengeteget merültünk, ha volt kedve a babának, ha nem. Meg kell mondjam, nagyon nehéz volt így. Gergő semmi fejlődést nem mutatott, sőt később már járni sem szeretett. Megpróbáltunk egy másik uszodát, de az nekem nem felelt meg, mert olyan meleg volt a vize, hogy azonnal szorítani kezdett benne a szívem, na és olyan sekély volt, hogy a magam 172 centijével csak guggolva tudtam a foglalkozásokat csinálni és az nagyon kényelmetlen volt. Ezután pár hetet kihagytunk, gondoltam nem erőltetem. Ekkor botlottam bele a Kolping hirdetésébe és jelentkeztünk is a táborra.

Már az első foglalkozás alkalmával láttam, hogy nagyon szimpatikusnak talált Téged Gergő, folyamatosan odafigyelt, élvezte a vízbenlétet. Másnap már szinte repült a karjaidba, hogy bevidd a vízbe :) Akkor kérdeztem rá, hogy hol tartasz babaúszást. Rögtön el is döntöttem, hogy a Lobogó utcába fogunk járni. A következő foglalkozáson már ott is voltunk és azóta is minden héten! Van még hova fejlődnünk, Gergőnek szoknia kell az új gyakorlatokat, nekem meg a fogásokat, de mindketten nagyon élvezzük.

Nagyon jó kikapcsolódást jelent babának-mamának! Már jelentkeztünk is a nyári úszótáborba, hogy behozzuk a lemaradásunkat és a kis muszklikat tovább fejlesszük, ha már Bajnoknak hívod a kicsit, hát legyen méltó rá :)

Nagyon sok sikert kívánok a további munkádhoz, remélem a következő babámat is hordhatom majd Hozzád!

Kis Gergő és anyukája

[Vissza a lap tetejére]

Kedves Kati, Gabi és Babaúszók!

Kedves Kati, Gabi és Babaúszók! Mi a kisfiammal azon kevesek közé tartozunk akik 12 hetesen kezdtük és most közel 3 évesen lassan befejezzük a babaúszást. Balázs 2004. október végén született és a tél bezártásga miatt már alig vártam, hogy 12 hetes legyen és mehessünk úszni. Első gyermekemmel (Trisztán) sajnos nagyon kevés lehetőségem volt a babaúszásra, de az alapokkal - otthoni fürdés nagykádban és arc locsolás tisztában voltam - ezekkel már előkészültünk, hogy Balázst ne érje váratlanul az első vizes élmény...

Minden nagyon jól ment az úszás órákon, igazi öröm volt vele lenni és nézni, hogy mennyit fejlődik hétről hétre. Azon elszánt szülők közé tartozom, akik nem ijednek meg egy kis köhögéstől, nyügösségtől számunkra az úszás szinte kihagyhatatlan volt. Persze én is kaptam kritikát, hogy január van meg kicsit szipog... de ez nem tántorított el - és az idő engem igazolt: Balázsnak a náthán kívül soha semmilyen komolyabb betegsége nem volt - és miután közösségbe került sem hozta haza a betegségeket - számomra egyértelmű, hogy immunrendszere megerősödését nagymértékben köszönhetjük a rendszeres úszásnak.

A legkedvesebb emékem az első közös merülés volt. Balázs már többször merült s miután már tényleg biztos voltam magamban én is vele együtt merültem: kisfiam hangosan nevetett a víz alatt. Egyszerűen ez az érzés leírhatatlan, a nézése, a nevetése és az, hogy ott csak a pillanat van, amikor CSAK MI ketten vagyunk együtt és a külvilág teljesen megszűnik körülöttünk. Mivel még kicsi nem kommunikál, csak az ösztöneire, az érzéseire hagyatkozik és ekkor a víz alatt olyan végnélküli bizalmat éreztem felépülni, ami egy életre szól és eltéphetetlen.

Mozgás fejlődése és koordinációs képessége kimagasló volt - 7 hónaposan már fel- és lemászott a lépcsőn, 11 hónaposan elindult - az ő életéből az esések nagymértékben kimaradtak. Egy évesen heti két délelőtt ment bölcsödébe - nagyon hamar beilleszkedett - élvezte a közösséget - a dadája és az orvosa is fejlettebbnek találta, mint a vele egykorú gyermekeket - ő mindig 2-3 hónappal előrébb tartott mint társai. (most tényleg nem az elfogult szülő beszél belőlem) Gyermekorvosa ámulva nézte végig a vízalatti videóját- és természetesen azonnal megváltozott a véleménye a babaúszásról.

7 hónaposan nyáron elkezdtünk termálba járni és az úszásórákon tanultakat megpróbáltam itt is átadni gyermekemnek -a felmerülő nehézségeket ill. kételyeket mindig megbeszéltem a Katival, aki mindig ellátott tanácsokkal. Balázs itt sem kapott el semmit - úgyhogy nem kell állandóan attól tartani, hogy beteg lesz a gyerkőc.

Ennyi szépség után persze nálunk is jött a "fekete leves" másfél éves kora körül elkezdődött az én tudatra ébredés és mivel meglehetősen impulzív személyiség ennek ordítozva, sikítozva adott hangot. Az első 10 perc után kitört a hiszti- ami olyan szintre is eljutott, hogy aki kb. először látott bennünket lehet, hogy azt hitte valami borzalmas dolgot akarok ráerőltetni. :( - nagyon nehéz volt - amikor azt csináltuk, amit ő akart, akkor mindenre hajlandó volt, amikor mást - üvöltött mint a sakál - fél évig... Ezt is kibírtuk(tam) és nem adtam fel, a Katival megbeszéltük, Balázs ilyen - hangos- és ez nem az úszásnak szól. Csoportunkat később Gabi vette át, ez sem okozott törést és lassan megszűntek a hisztik, és hajlandó volt követni az órák menetét.

Az évek során többször résztvettünk a lutzmannsburgi úszásokon, ill., úszótáborban - ami nagyon hatásos volt - nem csak sokat fejlődött a gyerkőc, hanem az egész család jól érezte magát. Kisfiam most 2,5 évesen, már több időt tölt egyedül a vízben, mint velem: http://videa.hu/main.php?page=search&w=baby%FAsz%E1s&x=14&y=5 ezt a szintet, pedig csak Kati oktatási módszerével lehet elérni.

Köszönöm ezt a majdnem 3 évet, amit a babaúszás adott számunkra, úgy érzem, hogy kisfiam fejlődését maximálisan elősegítette, mindig energiával töltött fel, rengeteg boldog percet okozott számunkra .... és nem utolsó sorban a fiam 3 évesen tökéletesen úszni fog :)

Kondor Stefánia, Kondor Balázs

[Vissza a lap tetejére]


Kedves Uszis-pajtás Szülők!

Megtörtént velem az, amire sosem számítottam, és aminek kapcsán elgondolkodtam az eddigi órák során - miközben Katika óra közben próbál minket szülőket is egy kicsit elméleti, jó értelemben vett, oktatásban részesíteni - ugyan miért is mond ilyesmiket nekünk Katika?!

Már második gyermekemmel kezdtem el Katikánál a babaúszást - azért Katika, mert a most 3 és fél éves Luca lányomnak Ő mindig becézett forma volt - úgy, mint a lányommal, Áronnal is már alig vártam, hogy betöltse a három hónapot. Rendszeresen - ismétlem, rendszeresen, ennek még hangsúlya lesz - jártunk "edzésre", heti kétszer, mikor már volt rá alkalom, akkor pedig heti háromszor. Rendkívül büszke voltam, hogy az én kisfiam mennyire ügyes, gyönyörűen csinál mindent, élvezi az úszást - még Luca lányomhoz képest is "ügyesebb" volt, pedig tudom, hogy nincs két egyforma gyermek és persze nem hasonlítunk gyerekeket össze, de azért mégis...

Voltak, akik nem tudtak rendszeresen járni és persze ugyanolyan fejlődést vártak a saját babájuknál, mint pl. az én edzett kisfiamnál. Katika mindig elmondta, hogy ez a babaának egy visszaesés, ha pár alkalom kimarad és tessék türelmesnek lenni magunkkal és a babával szemben...de ezt senki nem gondolja komolyan, mint ahogyan én sem. Hát az nem lehet, hogy az én nagyon ügyes manóm egy kis kihagyás után "elfelejtsen" valamit is - hiszen ez olyan, mint a biciklizés - nem lehet elfelejteni. Meg különben is, az én gyerekem tökéletes... Hát sajnos nem! Egy hét nyári nyaralást követően, az én 6 hónapos Áronom elkapott valamiféle herpesz-vírust, újabb egy hétig nem tudtunk menni Katikához. Aztán mire tudtunk volna menni, addigra jött a lázzal és kiütéssel járó nyári vírus - újabb egy hét.

Három hét után újra megjelentem büszkén gyógyult kisfiammal, hogy hát megjöttünk! De az én Manóm bizony a negyedik merülés után sirdogálni kezdett...a "Süss fel Nap"-ra pedig jobban rázendített és bizony komoly fizikai munkát jelentett számomra őt háton lebegtetni és úszatni! ( Ugyanakkor hozzátezsem, hogy arra a szóra, hogy "merülünk", ha én mondtam, ha nem, már öszönösen csukta be a szemét és vette a levegőt - ennyi kihagyás után is! )

Szomorú voltam, pedig hát nem kellene hogy az legyek, hát Katika mindent előre megmondott! Valóban türelmesnek kell lenni a babánkkal és most megtanultam, hogy elsősorban magunkkal szemben! Mert mindig mi, Szülők akarunk jobban megfelelni! - Pedig csak élveznünk kellene az együtt töltött időt és az úszást és a gyermekünk mosolyát, derűjét!

Meg persze hinnünk kell és szót kell fogadnunk Katikának, hiszen a tapasztalat mondatja vele azt, amit - és bizony még az általam szuper gyerkőcnek titulált kisfiam is úgy viselkedik, ahogy azt a gyakorlat már beigazolta.

Szóval, kedves uszis-pajtások és szüleik, fontos, hogy jól érezzétek magatokat Katikánál és ezt rendszeresen tegyétek! Ha ez nem megy, akkor pedig ne felejtsétek, TÜRELEM...

Katika, úgyis tudod...millió puszi

Ladán Luca + Áron és anyukájuk

[Vissza a lap tetejére]

VELVET.HU: A babaúsztatók nem fegyelmeznek

Kicsit ódzkodom mindentől, amitől a baba nagyon okos lesz, ami rengeteg képességét egyszerre fejleszti, egyáltalán, ami babával kezdődik, nagy hűhót csapnak körülötte, és sok pénzben végződik. Mégis régóta szemezgetek a babaúszással, mert annyira szeretik a gyerekek a vizet, és valóban mint természetes közegükben mozognak benne.

De vagy túl messze, vagy túl alvásidőben voltak a foglalkozások ahhoz, hogy eljussunk bárhová is. Így amikor megtudtam, hogy meglehetősen olcsón, harmincezer forintért lesz egy öt napos tábor Farádon, Csorna mellett, akkor kaptam az alkalmon és jelentkeztem Leával. Összecuccoltuk azt a huszonöt kilónyi cuccot, ami nélkül kimozdulni értelmetlen volna, beraktam Leát a babakocsiba, amire azért volt szükségem, mert székként és altatóként tudtam később bevetni. Leát már akár negyed órára is le lehet kötni egy dologgal, így csak az út negyedénél fordult a helyzet válságosra.

A szállásról elég annyi, hogy a recepciósok bármelyikét rögtön felvenném bébiszitternek, és ez bababarátságból elég is volt. A szomszéd szobában egy hét hónapos lakott, aki számomra szokatlan módon naponta háromszor aludt, ha Lea épp nem sikkantott nagyobbat a kelleténél egy-egy macska láttán. Ezért igyekeztünk sokat kinn lenni, például naponta hússzor körbefutottuk a konferencia asztalt. Elég hosszú volt. A kaja napközis jellegű témákat variált, párizsi szelet, tarhonya, de én mindennel elvagyok, a gyerek meg semmit sem eszik, pizzát rendelni meg valószínűleg még a Góbi-sivatagba is lehet. Egyszóval csak két dolog hiányzott: egy etetőszék, meg egy közös tér, ahol össze lehet terelni a gyerekeket és játékaikat anélkül, hogy percenként ki kéne halászni valamelyiket a recepciós pult alól.

A műfajhoz tartozik ugyanis, hogy 25 bölcsis korú rombol folyamatosan, elektronfelhőként döngve a fel-alá rohangászó anyák körül. Ebből 15 volt egy-másfél éves – tehát mozgékony, de fegyelmezhetetlen korú. Ahhoz képest abszolút pozitívum, hogy bár a legkülönbözőbb emberek jöttek itt össze, egyetlen kirívó gyerekfegyelmezés nem volt. Mindenki teljesen lazán és normálisan állt hozzá a kis dúvadakhoz. Talán ez a babaúszók közös jellemzője.

Maga az úszás eleinte kicsit furcsa volt nekünk, kezdőknek. Ahogy egy nő megjegyezte, a babaúszás nem csak móka, kacagás. Már pedig én azért vittem el Leát, hogy társasági életet éljen és szórakozzon, élvezze a vizet, nem azért, hogy edzőtáborban legyen. Noha szinte senki nem nyomja a gyerekét valamiféle teljesítmény felé, azért fix feladatok vannak, azt kell végezni, és nincs renitenskedés. Amikor harmadik nap hirtelen éreztem, hogy elkezdem kényszeríteni Leát, hogy neki is menjenek jól a dolgok, ő se forgolódjon, akarjon beugrálni folyton, akkor gyorsan kiálltam. Elvégre nem iskolába akarjuk járatni az egyéves gyereket. Innentől megint minden jó volt, játszottunk, együtt merültünk a víz alá, és Lea, aki rögtön nyúl a törülköző után, ha víz megy az arcára, mosolyogva bújt elő és harapdálta az orromat.

Ugyan azt gondolom, hogy egy egészséges gyereket nem kell fejleszteni, mert az megfelelő környezetben tökéletesen fejlődik magától, de a babák láthatóan élvezik az úszást. Ha valaki évekig jár rendszeresen, akkor négy évesen meglehetősen jól, vízbiztosan úszhat már a gyerek. Persze ha valaki ötévesen kezd úszni, akkor megtanul pár hét alatt – nem is az úszástanítás a cél (bár annak elemeit tanítja lépésról lépésre az oktató), az inkább mellékhatás, hanem a jó érzés, és maga a tanulásos együttlét, ami egy speciális kapcsolat a szülő és a gyerek között. A gyerekek pedig boldogan produkálják magukat: felhozzák a labdát, a karikát, élvezik a saját ügyességüket és teljesítményüket. A vízben a szárazföldön ügyetlenebb is könnyen mozog, a legkisebb is tud siklani, merülni, hajtani magát.

A tábor során nagyon jól látszott, hogy körülbelül négy nap intenzív társasági életre és úszásra vannak kalibrálva a kicsik – csütörtök este kitört az össznépi hisztéria, mindenki sírni kezdett, és nem akart aludni menni, vagy verekedett egy kicsit. A szép az volt, hogy ezzel együtt minden szülő nyugodt maradt, senki nem állt neki az elfáradt gyerekén levezetni a saját feszültségét. Nem tudom, a víz teszi-e, hogy így kisimulnak az ember idegei, de én az öt nap non-stop leávallevéstől kevésbé voltam fáradt, mint itthon egy-egy normál nap után. Egyszóval tökéletes kis téli nyaralás volt kettesben. Leának csak egy dolog hiányzott: mire hazaértünk, már a mobilomat hívta papának, mert folyton őt hívogatta.

Forrás:
http://velvet.hu/poronty

[Vissza a lap tetejére]

Kedves Szülők!

Amiért írok nektek (Kati kért meg rá) szeretném megosztani veletek a kicsi fiammal való merüléseinket. Nos mi 3.5 hó kezdtünk Katihoz járni, ennek lassan már 2 hó. Nálunk a szombat de ünnepként vannak elkönyvelve, végre mehetünk úszni. Már 2 ik órája hogy merülök a fiammal, most is bele borzongok, előttem az elso alkalom amikor belenézhettünk egymás szemeibe-maga a CSODA. Kérlek titeket ha már jártok a Katihoz -vagy nemsokára járni fogtok ,adjátok meg a lehetőséget a manóitoknak hogy ok is megtapasztalhassák ezt a CSODÁT, sőt, kötelezző. Ne fosszátok meg ettől őket, neked is nagy élmény, de főként nekik kell érezniük nincs az a dolog amit mi, szülők meg ne tennénk értük bárhol ,bármikor. Örökre bele ivódott az arcocskája a tudatomba, láttam ahogy rám mosolygott a víz alatt mintha az mondta volna "anya de jó hogy te is itt vagy merüljünk mindig együtt". Szavakba ki se tudom fejezni, remélem nem vártok sokáig és ti is meg akarjátok tapasztalni ezt az érzést. A mi mottónk "gyerünk úszni-merülni".

Remélem értitek-érzitek amit üzenni szeretnénk.

Katiról is írnék de nem teszem ,már megtették a többiek. Én csak annyit tehetek megköszönöm alázatos munkáját, szeretetét.

Köszönjük Kati! Jó hogy vagy nekünk.

Szeretettel Rácz Koppány és anyukája Nóra

[Vissza a lap tetejére]


Boldog percek a vízben

Szeretnénk Mindenkivel megosztani örömünket, melyet a babaúszás révén kaptunk. 8 hónapos kisfiunkat, Csabát 2 hónapja hordjuk babaúszásra.

Interneten keresve találtunk több helyet is ahol van babúszás, de a 13. kerületi tanuszodában van lehetőség mindkét szülőnek a medencébe bemenni, így együtt élvezhetjük a vízben való játékos foglalkozást.

Nagyon fontos számunkra, hogy a gyermekünk testi-lelki fejlődését segítsük és ennek érdekében mindent meg is teszünk. Megvásároltuk a szükséges kellékeket: úszópelus, úszónadrág, köntös. Az első foglalkozásra kicsit félve indultunk, hogy hogyan is fogja fogadni a vizet. Meglepetésünkre nagyon jól fogadta az ismeretlen közeget. Büszkeség volt látni, ahogy élvezi a vizet és szorgalmasan csinálja a feladatokat. Örömmel újságoltuk szüleinknek, rokonainknak és barátainknak, hogy milyen ügyes a mi Vizimanónk. A foglalkozások alatti mondókákat és énekeket a következő órára megtanultuk, hogy ezzel is segítsük az órát. 2 hónap alatt nagyon sokat fejlődött testileg és lelkileg egyaránt.

Rohamos tempóban fejlődött a mozgása, egyik napról a másikra felült, kúszott és felállt. Sokkal barátkozóbb lett az emberek és babák felé. Nem okoz gondot a hajmosás, nem fél a zuhanyozástól. Kati nagyon aranyos és gyermekszerető ember, aki nyugodtságot kölcsönöz az emberek felé és maximális felkészültségű e témában. Külön örömet jelent ha a mi kisfiunkon mutatja be a többieknek a feladatot. A kezdő csoportból a 2. alkalom után felkerültünk a haladók közé. Nem volt nehéz felvenni a tempót a többiekkel, mert Kati mindig is figyel a babák egyéniségére. Az óra végén szívesen kérünk tőle tanácsot, hogy mivel is lehetne még szebbé, még alaposabbá tenni a babánk úszását. Mindig segítőkész. A foglalkozás utolsó perceiben lehetőség van együtt gyakorolni az óra anyagát a medence végében. Ez idő alatt betekintést nyerhetünk a nagyobbak foglalkozásaiba, mely melegséggel tölt el minket, mert láthatjuk, hogy a mi fiunk is ilyen szintre fejlődhet. Az úszás után 4-5 órás nyugodt alvás következik.

Mindig nagyon várjuk a szombat délelőttöt, hogy kedvenc családi hobbinknak örvendjünk. Nagyon örülünk, hogy Katit megismerhettük, mert a csecsemőkorban szerzett első tapasztalatok az egész életre hatással lesznek.

Sipos Csaba szülei Budapestről

[Vissza a lap tetejére]

Panna a babaúszáson

Kati már régóta kér, hogy, írjam le tapasztalataimat, hátha meggyőzőm a még kétkedőket, és bátrabbá teszem a határozatlanokat.

Először egy pár szót talán magunkról:
Panna nemrég múlt 20 hónapos, kb. 4 hónapos kora óta úszik. Jelenleg Zsámbékon (Budapestől 25 km) lakunk, de a nagyszülők Keszthelyen (a Kolping 10 perc) laknak, ahová sűrűn járunk haza. Pannának van egy 4 éves unokatestvére, aki szintén Katinál kezdett, és már rendes úszásoktatásra jár.

(Csak zárójelben jegyezném meg, félelmetes látni ezeket a 3-4 éves gyerekeket, hogy mit csinálnak a vízben. Ha van valakinek lehetősége nézze meg, érdemes)!

Szóval a kezdetek:

Katit és módszerét már ismertem, mire Panna megszületett. Már volt egy kialakult kép, hogy mit várok el egy babaúszás órától: határozott, de kedves oktató, következetesség, énekek és mondókák, legyen az órának lendülete stb. Gondoltam, mi sem lesz majd könnyebb, valami hasonlót találni Budapesten is, ha eléri a 4 hónapos kort. Amikor csak lehetet, mentünk Katihoz, de 200 km távolságból nehéz a rendszerességet betartani. Így olyan helyet kerestem, ahol elfogadják, hogy járunk máshová is úszni. Először a Rubin Hotelbe mentünk, ahol két alkalom után azt mondtam, lejárjuk a bérletet, és megyünk tovább. A fő ok, hogy amikor megmutattam, Panna mit tanult már Katinál, úgy nézett rám az oktató, mintha ölném a saját gyerekem és csak hápogott, hogy itt ilyet nem lehet.

A következő állomás a Hóvirág utca volt a XII. kerületben. Itt kedves és nyílt volt az oktató, de a határozottság hiányzott belőle. Itt inkább játszás volt a vízben, ami egyébként nem rossz, csak nem lesz belőle később igazi úszás. Teljesen el volt ájulva az oktató és a többi anyuka, hogy mit tud Panna! Ez egyébként nem volt semmi különös, csak nagyon nagy volt a különbség a többi baba és közte és ahogy teltek a hónapok ez a különbség csak nőtt Katinak köszönhetően. Ide szerettünk járni, mert nyugodtan gyakorolhattuk, amit Katitól tanultunk, de sajnos tavaly nyáron megszűnt a helyszín.

Ezután kipróbáltuk a MOM-parkot is. Itt teljes káoszt találtunk. Mindenki akkor jött és ment amikor akart, így nem volt „óra”, csak úgymond személyre szabott „oktatás”. Az oktató, aki egyébként kedves volt, közölte, hogy már nem tud nekünk mit tanítani, mert Panna mindent tud. Azt hiszem a második alkalommal az akkor 1 éves gyerekem kimászott a medencéből és nyilvánvalóvá tette, hogy ő ide többet nem jön. Nem értette, hogy itt miért nincs valami rendszer.

Végül a Campona melletti tanuszodában kötöttünk ki. Itt is megdicsérték a kisasszonyt, hogy gyönyörűen merül stb. Sajnos itt nincs ének és a rengeteg gyerek miatt, kezd futószalag jellegűvé válni az egész. De itt legalább oktatás folyik, még ha néhány elemével nem is értek egyet.

Most már Budapesten is Katihoz járunk, Panna legnagyobb örömére.

Most lehet, hogy azt gondoljátok, hogy Panna egy „csodagyerek”, mert milyen ügyesen úszik, de ez nem igaz. Ő egy mindent később csináló (17 hónaposan indult el), örökké vigyorgó kislány, átlagos képességekkel.

Lehet, hogy fanatikusnak tűnök, és valamilyen szinten igazatok is van. Mindig megpróbáljuk úgy szervezni a programjainkat, hogy ne hagyjunk ki egy úszást sem, ha lehet. Járunk babaúszás táborokba is Katival. Az a boldogság ami Pannáról sugárzik, ha meglátja Katit és az uszodát, minket igazol.

Azt hiszem ennyi helyszín és oktató kipróbálása után mondhatom azt, hogy nagyon fontos a jó oktató (ez nekünk Kati), fontos a helyszín is, de legfontosabb a szülő hozzáállása, kitartása. Ha ti meg vagytok győződve arról, hogy ez a gyereknek jó, akkor határozottan tartsatok ki mellette, még ha néha nehéz is egy kicsit és vigyétek minél többször úszni a gyereket!

Panna mostanában kezdett el beszélni, minden reggel kérdezi: Kati? – hátha megyünk úszni!

Jó merülést!

[Vissza a lap tetejére]


Zolika a babaúszáson:

Egy nagyon szép, és problémamentes terhesség végén egy napi vajúdás után császármetszéssel hoztam világra a fiamat. Nyakára tekeredett a köldökzsinór, és még két napig bukott a lenyelt magzatvíztől. Nehezen indult a kis élete.

Már a terhesség alatt biztosan tudtam, hogy babaúszásra szeretném járatni. Nekem vannak gerincproblémáim, neki ne legyenek. Két hónapos volt, amikor elkezdtük a keresgélést. Hol, milyen körülmények között, mennyiért lehet beszállni ebbe a „játékba”. Amint betöltötte a 3 hónapot, el is kezdtük. Biztos imádni fogja, csupa móka lesz. Hittem én...

Először is hidegnek találta vizet. Már azt sem szerette, hogy egyáltalán bementünk a medencébe. Azután Kati még a fejére is öntött belőle, amitől végképp megsértődött, és ennek már hangot is adott. Ez volt az a pont, ahol elbizonytalanodtam. Biztos, hogy jó ötlet? Nem kellene még várni, vagy hagyni az egészet? Vívódtunk egy hetet a férjemmel. Úgy döntöttünk, veszünk egy bérletet, és meglátjuk.

Az elején tényleg nehéz volt. Zolika sírt, kapaszkodott belém, ettől én is elbizonytalanodtam. Görcsös és kapkodó volt minden mozdulatom. Én többször fel akartam adni, de szerencsére a férjem nem hagyta. Szép fokozatosan kezdtünk ügyesedni. Be kell vallani, a kisfiam gyorsabban, mint én. Megszerette a vizet. Lassan én is elhittem, hogy ha egy pillanatra elengedem a víz alatt, akkor nem fog eltűnni a medence fenekén.

Most 7 hónapos. Most már tényleg jó móka a babaúszás. De nem csak az. Zolika este háromnegyed hatkor született. Újszülöttként minden este öt és hat óra között elkezdett üvölteni, és vigasztalhatatlan volt egészen fürdetésig. Ahogy ügyesedett a babaúszáson, úgy hagyta el fokozatosan az esti bömböldét. Szóval játéknak indult, de terápia lett belőle.

Ha bemegyünk az uszodába, többé le se veszi a szemét a medencéről. Már természetes, hogy víz alá viszem, vagy háton úsztatom. A társaságot különösen imádja. Főleg a kislányokat.

De legjobb mégis az a finom, simogató közeg, amitől eleinte mindketten úgy féltünk: A VÍZ.

Tisztelettel és köszönettel:

Zolika szülei

[Vissza a lap tetejére]

Bódis Andrea és Tamás levele:

Kedves Szülőtársaink!
Szeretnénk figyelmetekbe ajánlani Stoller Kati babaúszás foglalkozásait.

Mi Budapesten élünk, és néhány napot a Kolping Hotelben töltöttünk Alsópáhokon, itt ismertük meg.

Mivel kislányunkkal már két hónapja rendszeresen járunk babaúszásra, nagyon örültünk, hogy a hotel szolgáltatásai közt szerepel ez a program is. Ha már jártok úszni a gyermeketekkel, akkor azért, ha meg még sosem voltatok, esetleg féltek tőle, akkor meg azért próbáljátok ki, ha már úgyis a Kolping Hotelben pihentek, és csak a szobától az uszodáig kell elsétálnotok.

És hogy miért ajánljuk? Nem akarunk kitérni arra most, hogy a babaúszás miért jó a babáknak, erről olvassátok el hozzáértők írásait. Az fontos, hogy közös családi öröm, és a babáknak az első közösségi élmény, nem kell megvárni az óvodát.

Mi most elsősorban Katit szeretnénk nektek ajánlani. Több helyen vettünk már részt babaúszáson vidéken is, és a budapesti helyet is nagyon kedveljük, ahová rendszeresen járunk. A vízi mondókázás, éneklés, játékos gyakorlatok, a közösségi élmény már eddig is ismerős volt, de sehol sem találkoztunk még ilyen babaúszás oktatóval, akivel ennyire dinamikus és élvezetes volt az óra. Kati kedvessége, mindenkire külön kiterjedő figyelme, kellemes határozottsága, biztonságot adó kisugárzása feltöltött bennünket eddig sosem tapasztalt bátorsággal. Kislányunk eddig egy-egy foglalkozáson 2-3 alkalommal merült víz alá, és magunk sem tudtuk, hogy vajon jó-e ez neki. Itt „belecsöppentünk” egy kicsit haladóbb babatársaságba, akik bátran merültek megszámlálhatatlan alkalommal a 30 perc alatt. Természetesen a foglalkozás elején megállapodtunk Katival, hogy csak azt csináljuk, amihez Fanninak kedve van, amit akarunk, amit bír, amit eddig megszokott. Hála Katinak, - aki egyszerre ugyan hat kisbabára és ugyanennyi anyukára-apukára figyelt, mégis úgy éreztük, mintha csak velünk foglalkozna – azt vettük észre, hogy kis vízi tündérkénk nagy élvezettel és nagyon ügyesen csinálja a gyakorlatokat víz felett és víz alatt, fáradhatatlanul merült a többiekkel együtt, már nem is számláltuk, hányadszor. Persze, mi is egyre ügyesebben és bátrabban segítettünk neki.

Próbáljátok ki, szerintünk kisbabás családoknak a Kolpingban alighanem ez az egyik legfelejthetetlenebb élmény! Vidám családi pancsolást kívánunk víz alatt és víz felett!

Tisztelettel és köszönettel:

Bódis Fanni Napsugár szülei, Andrea és Tamás

[Vissza a lap tetejére]

VÉLEMÉNY A MEN-DAN HOTELBAN FOLYTATOTT ÚSZÁSOKTATÁSRÓL

Ünnepné Nagy Bernadett levele:

Kisfiam 2005. április 22-én született. A külső jelek alapján megállapították, hogy Down szindrómás. A klinikai kép alapján felvetődött Down-kór gyanúját a kromoszóma vizsgálat igazolta. A konyotípus: 47, XY, +21 Sávozás: G Q C R

Két hét után hozhattam haza a kórházból. Gyenge izomtónusa miatt napi 4-szer fél óra torna volt előírva. Hét hónapos korától tornára és úszni járunk. Az úszások alkalmával elsajátított gyakorlatok mind segítették kisfiam Dávid fejlődését. Külön kiemelném a lábtornát, ami számomra meglepő eredményt hozott. Kisfiam eléggé mereven tartotta lábait, tehát nem jött rá arra, hogy a térdét enyhén behajlítva lépegetni is tudna. Az első úszás alkalmával a lábtorna gyakorlatnak köszönhetően még aznap délután kisfiam szabályosan lépegetni kezdett. A rendszeres úszás fontos az ő életében, hiszen mozgással mindent ki lehet hozni a gyerekből. A kitartás, tornáztatás, úszás, az úszás során megtanult gyakorlatok és itt kiemelném a gyakorlatokhoz tartozó ritmusos mondókákat, ami a kisgyermek figyelmét felkelti.

Amíg a szülő énekel, ő örömmel teljesít, később pedig majd ő is énekel.

Véleményem és tapasztalatom szerint az úszás nagymértékben elősegítette kisfiam mozgásfejlődését és ezáltal értelmi képességeit is.
Köszönettel tartozom Gönczné Stoller Katalinnak, aki az úszás során elsajátított gyakorlatokat összeállította, kellő figyelemmel kidolgozta és lehetőséget adott arra, hogy mi szülők is a fogásokat megtanulva segíthessük gyermekünk fejlődését.

Tisztelettel és köszönettel:

Ünnepné Nagy Bernadett, Ünnep Dávid anyukája

[Vissza a lap tetejére]

Kovács Mónika levele:

Kisfiam Gárdonyi Ádám 2004. november 26-án született. A 39. hétre mindössze 2520 g-mal, sorvadtan látta meg a napvilágot (két évvel idősebb, egészséges nővére a 38. hétre 3550 g-mal született). A jobb veséjét 7 hónapos korában el kellett távolítani. Felmerült, hogy a sorvadtságát más fejlődési rendellenesség okozza, de erről biztosat a mai napig nem tudunk, a genetikai vizsgálat (immár a negyedik) jelenleg is folyamatban van.

Mivel születése óta gyenge az izomzata, két hónapos kora óta otthon napi ötször negyed, majd négy hónapos kora óta napi ötször fél óra gyógytorna van előírva. Négy hónapos kora óta heti kétszer gyógytornára járunk a helyi kórházba, 15 hónapos kora óta pedig a zalaegerszegi Korai Fejlesztő Központba játékos fejlesztésre gyógypedagógus közreműködésével, és babaúszásra egy gyógytornász vezetésével.

A MEN-DAN hotelban tartott babaúszáson a merülés van a középpontban játékos formában, énekkel, ütemes mondókákkal összekötve. Egy kicsit mindig az az érzésem, mintha egyszerre lennénk a játékos fejlesztésen és a gyógytornán. A fiam a vízben kapott - merüléssel és játékokkal kapcsolatos - utasításokra jobban figyel, könnyebben mozgásra serkenthető, mint a szárazföldön. Főleg a felső teste, a karjai, és kiemelten a nyaki izmai gyengék. Míg ezek használatára a szárazföldön nehezen rávehető (a mai napig úgy tud mászni, hogy a feje-homloka a földet súrolja), addig a vízben a nyelés elkerülése érdekében "muszáj" ezeket az izmait is használnia mind a medence szélén kapaszkodva, mind a medencében. Az itteni úszás során nagy hangsúlyt fektet az oktató a helyes tartásra is, amit eddig szintén nem tapasztaltam másutt.

Mivel kisfiam szellemi képességeit a pontos diagnózis hiányában előre még megbecsülni sem tudják, számomra a legkellemesebb, és legbiztatóbb élmény az úszással kapcsolatban, hogy míg a szárazföldön gyakorolt apró feladatok elvégzésében hónapok alatt nagyon kis előrelépést tapasztaltam, addig mindössze 3-4 óra babaúszás után már látom a fiamon, hogy a merülés szó hallatán már tudja, hogy mi vár rá, hajtja előre a fejét, mert megtanulta, megjegyezte. ezt eddig semmilyen más gyakorlattal nem sikerült nála ilyen rövid idő alatt elérni.

Ezúton is hálás köszönet a bátorításért, a biztatásért és a sok munkáért.

Üdvözlettel:

Kovács Mónika

[Vissza a lap tetejére]



Tánczos Hajnalka levele:

Nyár folyamán Alsópáhokon 2*2 alkalommal voltunk babaúszáson. Nagyon megtetszett és teljesen ledöbbentem, hogy mennyire ügyesek azok, akik már nagyobbak és régóta járnak. Rögtön arra gondoltam, hogy a mi kislányunknak is erre van szüksége!!! Mivel Pesten lakunk elkezdtünk itt körülnézni és már járunk is egy helyre (ami azért megfizethető, nincs túl messze, jó az időpont, kedves az oktató), de nagyon - nagy hiányérzetem van: itt a babúszás abból áll, hogy az oktató mondja, ki mit csináljon a gyerekkel, de nincs vers, nincs ének. Nincs olyan gyakorlat, amiben a gyerekek közel kerülnének egymáshoz, valahogy mintha mindenki maga lenne csak a medencében. (legalább is eddig így volt) Az egészből hiányzik a varázslat.. Persze így sem rossz az egész, mert tényleg kedves az oktató, meg a kislányom így is élvezi, de én nem egészen ilyet szeretnék..

Tisztelettel,

Tánczos Hajnalka

[Vissza a lap tetejére]

Szijártó Laura anyukája és apukája:

Kedves kétkedő szülők!
Azért kezdem ezzel a megszólítással, mert ezen a korszakon én is átestem, mert a babaúszást elkezdő szülők között kétféle létezik – az én meglátásom szerint -. Az egyik a bátor, önmagában és gyermekében vakon bízó típus, a másik pedig a kétkedő, aggódó, gyermekét túlzottan féltő fajta, nos én az utóbbiak közé vagyok-voltam sorolható.

A fent leírt tulajdonságoknak köszönhetően elég későn 20 hónapos korban kezdtük el az úszást, de nagyon jól emlékszem az első napra: A kislányunk apával volt bent a medencében én pedig kintről szemléltem az eseményeket és teljesen el voltam ájulva a csoportunkban lubickoló 10-15 hónapos gyerekek teljesítményétől, (közülük a legtöbben már 3-4 hónapos koruktól jártak az úszásra) attól az önfeledt örömtől, ami az arcukra volt írva, no meg „Kati néni” minden szülőre, gyerekre kiterjedő figyelmétől.

Itt eldőlt a „sorsunk”, jönni kell!

Úgy gondoltuk, hogy a legfontosabb az lesz, hogy kislányunk jól érezze magát, ha nem megy, nem lesz kedve abba fogjuk hagyni. Azóta a nap óta eltelt már 5 hónap, „Kati néni” a kislányunk szemében egyfajta első óvónéni szerepét tölti be, a kiscsoport, akikkel együtt úszunk pedig az első óvódástársaknak is nevezhetőek akár.

Az úszáson elhangzott mondókák hihetetlen gyorsasággal váltak elsajátítottá és itthon a babájával ugyanúgy végig csinálja az ott látott mozgássorokat.

A csoportban rendszeresen járó gyerekek neve pedig mindennap elhangzik, és ha valaki véletlenül nincs ott, akkor az én kislányom óriási együttérzéssel konstatálja.

Lassacskán kezdjük utolérni a nálunk fiatalabb – de sokkal edzettebb – gyerekek szintjét, a fokozatosság elvét betartva és semmit se erőltetve. Az úszás a legtöbb kisgyereknél családi program, hétvégeken általában apukák vannak a gyerekekkel a vízben, anyukák pedig a medence szélén drukkolnak, tapsolnak és ezt is jó látni. Mindent összevetve úgy gondoljuk, hogy szerencsések vagyunk, hogy viszonylag a közelben adódik egy ilyen remek lehetőség – hiszen vannak szülők, akik nem kis távolságokat tesznek meg azért, hogy a gyerekük idejárhasson (Tapolca, Türje stb.). Egyetlen dolgot sajnálunk a mai napig: - Miért nem voltunk bátrabbak-merészebbek és kezdtük el már 3 hónaposan a babaúszást. Azt gondoljuk, hogy, aki hozzánk hasonlóan kétkedő, az menjen el gyerek nélkül egy alkalommal megnézni, hogy milyen csoda dolgokat művel Kati néni a medencében a picikkel, nézze meg az öltözőket, a víz hőmérsékletét és a higiéniás körülményeket és biztosan más véleménye lesz!

Keszthely, 2005. 03.23.

Szijártó Laura anyukája és apukája

[Vissza a lap tetejére]

Bényei Ágnes levele:

Telefonbeszélgetésünk alapján ezúton szeretném elküldeni ajánló levelemet, hogy ezáltal is segítsem ennek a módszernek az elterjedését országosan. Nevem Bényei Ágnes, és kisfiammal idén télen találkoztunk ezzel a babúszás oktatási módszerrel. Saját városunkban is jártunk már azelott is babaúszásra, de ezzel a módszerrel sokkal hatékonyabb és élvezetesebb volt a kisfiam és magam számára is az úszás. Az érzelmi gazdagságon kivül nagy mértékben fejlodott a gyerek zenei képessége, ritmusérzéke, és kommunikációs csatornái. A sok énekkel és mondókával tarkított tanulás nagyban segíti a gyerekek mozgásképességét, ezáltal is könyebbé téve a tanulási folyamatot számára.

Még nem tudom, hogy a késobbiekben milyen más pozítiv hatásai lesznek ennek a módszernek, de nekem önmagában a mostani eredmények is elég meggyozoek voltak ahhoz,hogy magam is úgy döntsek,hogy szeretném ezt a módszert másoknak is továbbadni és ajánlani.

Segítségét elore is köszönöm.

Tisztelettel,
Bényei Ágnes

[Vissza a lap tetejére]

Dr. Czoma Veronika levele:

Gyermekünk születésekor nagy feladatra és változatos szerepkörre vállalkoztunk. Nem csak társadalmi szabályokra és környezetünk ismeretére kell megtanítanunk, hanem kiegyensúlyozott, egészséges életmódra is. Ugyanakkor mi leszünk első jó barátja, ami szorosan összekötődik a legfontosabb szülői szereppel, a példamutatással. Számos betegség kezelése már a megelőzésnél elkezdődik. Ezért fontos, hogy megtanítsuk őket egészségük megőrzésére szokások tanulása, szülői mintakövetés és rendszeres mozgásprogram által. Ennek legkézenfekvőbb módja az úszás, hiszen a kicsik a vízben könnyedebben mozognak, mint a szárazföldön, gravitációval szemben. Lássuk, milyen jótékony hatásokkal bír a babaúszás az egészséges gyerekekre.

Az úszásra járó babák számos fizikai és lelki előnyre tesznek szert.

Úszás közben gyorsul a keringés, javul a vér oxigéntelítettsége. Rendszeres edzéssel erősödik az izomzat, köztük a kis bordaközti izmok is, így növelhető a tüdő ún. vitálkapacitása (egy mély belégzés után kilélegezhető levegő mennyisége), ami a fizikai állóképesség egyik jelzője. A víz alatti erőltetett kilégzés, amivel merülésre reagálnak a babák, fokozott munkát jelent a légzőizmoknak, mert sűrűbb közegben kell dolgozniuk. Majd amikor kicsivel később megtanulják, hogy merülés előtt nagy levegőt vegyenek, a belégzés alatt is erőteljesebb munkára késztetik izomzatukat.

A központi idegrendszer fejlődése kiemelkedő jelentőségű az úszás, mint koordinációs feladat és az önálló mozgás élménye által. A játékos feladatok, víz alatti torna sok izom együttes mozgásával a megfelelő agyi területek aktivitását és pályakapcsolatok kialakulását eredményezi. A gyerekek mozgása harmonikusabb lesz és összetettebb mozgásokat is könnyebben sajátítanak el.

Emellett a babákat új, a megszokottól eltérő hang- fény- és tapintási ingerek érik, fejlődik térlátásuk és tömegérzékük. A víz alá merülések segítik a baba egyensúlyérzékének alakulását.

Ki kell térni az úszásnak az immunrendszert pozitívan befolyásoló hatására. A fertőzésekkel szembeni védekezőképesség kialakulásának feltétele, hogy kisgyermekkorban kórokozókkal találkozzon a szervezet. Az anyatejjel táplált babák számos védő immunfaktorhoz jutnak, de a tápszerek is sokféle vitamint és nyomelemet tartalmaznak, amelyek segítik az immunrendszer működését. Mellette a gyerekek nyirokszövet-tömege a testsúlyhoz viszonyítva nagyobb, mint a felnőtteknek. Az úszás egy folyamatos élettani stresszreakció a babák számára, ami az immunrendszert fejleszti és ellenállóbbá teszi őket a fertőzésekkel szemben.

Fontos, hogy a baba valamilyen védettséggel azért rendelkezzen az úszás elkezdésekor, ezért javasolják a három hónapos kort, miután az első DiPaTe+IPV+Hib oltását megkapta. Miután a gyerekek 3 éves korukig az oltások tömkelegét kapják, megjegyezném, hogy oltás után 2-3 napig nem tanácsos úszni.

A babaúszás tehát számos betegség megelőzésének eszköze, köztük a szív- és érrendszeri kórképek (magas vérnyomás, szívinfarktus, szívelégtelenség), anyagcsere-betegségek (elhízás, cukorbetegség, magas vérzsírszint), mozgásszervi megbetegedések (gerincferdülés, lúdtalp, csípő-és gerincbetegségek). Külön ki kell emelnem a csontritkulás megelőzését. Csontrendszerünk állandó bontó és építő „munkálatoknak” köszönhetően hatévente átépül. Az egyensúly fiatalkorban az építő, majd idősebb korban a lebontó folyamatok irányába mozdul el. Az ún. csúcs-csonttömeget a harmadik évtizedben érjük el. Ezért fiatal korban minél inkább törekszünk ennek a csúcsnak a magasabbra emelésére, annál inkább meg tudjuk előzni a csontritkulás későbbi kialakulását. Ennek legjobb eszköze a megfelelő kalcium- és D-vitamin-bevitel mellett a sok-sok mozgás.

A foglalkozások a gyermek lelki fejlődését is pozitívan befolyásolják.

Mindenekelőtt emocionálisan fejlődik a szülő-gyermek kapcsolat; a szülővel való úszás során erősödik a bizalom, új kommunikációs csatornák nyílhatnak meg, az együtt tanulás közös sikereket és élményeket eredményez. A gyermekek szociális fejlődése, kapcsolatteremtő képessége és magatartása is kedvezően alakítható az alkalmazkodás és a fegyelem tanulási folyamata által.

A sok dicséret és taps, amit Katitól és tőlünk, szülőktől kapnak a gyerekek, pozitív megerősítésként serkenti önbizalmukat és vállalkozó szellemüket, erősíti lelküket. Olyan gyerekeket nevelhetünk, akik képesek lesznek a céljaikért való küzdelemre.

És még egy szomorú indok: a fulladásos balesetek leggyakrabban gyermekkorban fordulnak elő. Megelőzhetjük azzal, hogy gyermekeinket megtanítjuk a vízben otthonosan mozogni.

Néhány jó tanács:

Mielőtt ellátogatnánk az uszodába, konzultáljunk gyerekorvosunkkal, hogy nincs semmilyen vízi sportot ellenjavalló betegsége gyermekünknek (pl. vese- és húgyúti megbetegedés, keringési- és szívbetegség).

Oltás után tanácsos pár napot kihagyni, és utána elkezdeni ill. folytatni az edzést.

A mozgás közben elvesztett folyadékot és ásványi anyagokat pótolni kell, ezért fontos, hogy ne feledkezzünk meg róla. Legegyszerűbb módja ennek a szoptatás ill. a gyümölcs- és gyümölcsléfogyasztás (lehetőleg 100%-os). Hat év alatti gyerekeknek naponta csak 2dl gyümölcslé fogyasztása javasolt, magas hozzáadott cukortartalmuk miatt.

Hideg időben tanácsos 5-10 percet eltölteni az uszoda előterében, hogy akklimatizálódjanak a kicsik és nehogy megfázzanak.

Mindenkinek élményekben gazdag programot kívánok!

Dr. Czoma Veronika

[Vissza a lap tetejére]
Aktuális hírek
Babaúszó tábor az alsópáhoki Kolping Hotelben 2017. szeptember 10-15. és december 3-8.
SBA Úszóverseny! Aquaworld - november 19. Jelentkezzetek mihamarabb! Minden beérkezőt ajándék, a résztvevőket remek hangulat várja!
Babaúszó Oktató képzés 2017. október 16 - 20. Legyél te is Babaúszó Oktató!Regisztrálj, hogy ne maradj le a következő időpontról!
Új helyszín - Solymár és MOM Sport Budapest Folyamatosan bővülnek helyszíneink! Keresd a minőséget a közelben is!