Bemutatkozás - Stoller Katalin

Sokat gondolkodtam, hogy is kezdjem a bemutatkozást… talán egy mosollyal, hiszen az óráimon annyit kapok. Stoller Kati vagyok, és 2000 óta foglalkozom babaúszással. Az első perctől kezdve, ahogy a manókkal teli medencébe léptem, úgy éreztem „otthon” vagyok, hazaérkeztem.

Két gyönyörű leánygyermekem van, 14 és 12 évesek, Luca és Csenge. Amikor Lucával, voltam otthon, már olvastam a babák azon képességéről, hogyha kb. 6 hónapos korukig a víz alá merülve, automatikusan visszatartják a lélegzetüket, majd intenzív levegőkifújással reagálnak. Amikor együtt fürödtünk a nagykádban (istenem, de régen volt!), csak alkalomszerűen, de kipróbáltam a víz alá merülést: (orrkifújásra tökéletes volt).

Sajnos nem rendszeresen gyakoroltunk, így 8 hónapos kora körül, igazolta a babakönyvben leírtakat, és már a zuhanyozás is problémát okozott. Mivel balatonparti lányka, ezért korán megtanítottuk úszni, úgyhogy azért ezzel nincs problémájuk. (Csengének se.) Sajnos az ő kapcsolatuk a vízzel nem olyan harmonikus, mint a két éves korú úszócsemetéimé, akik vidáman, játszanak, a táncolnak a vízben.

Testnevelő tanárként diplomáztam, Szombathelyen. A főiskola elvégzése után tanítottam és délutánonként úszást oktattam. Fontosnak tartottam, már akkor, hogy ne csak a technikát oktassam, hanem meg is szerettessem a gyerekekkel a mozgást.

A legkisebbekkel való foglalkozás során még nagyobb hangsúlyt kap, a játékosság. Meggyőződésem, hogy tanítani csak úgy lehet, ha az oktató szereti, amit tanít, és akit tanít:). Életutam elkanyarodott az oktatástól, de aztán 2000-ben történt velem valami, ami arra késztetett, hogy gondoljam át eddigi életemet, és próbáljak meg váltani.

Ekkor ismerkedtem meg a legkisebbek vízi programjával, először itthon, aztán külföldön( Ausztriában, Új –Zélandon). A látottakat, tapasztaltakat és a magam ismeretit ötvöztem egy rendszerbe. Mivel az úszásoktatás volt a kiinduló pont, a köré építettem fel a gyakorlatsorokat. Természetesen figyelembe vettem a csecsemőkre jellemző fejlődés lélektani, és életkori sajátosságokat.

Együtt működésem a Kolping Hotellel késztetett a Stoller Babaúszó Akadémia megalapítására. Az itt megtapasztalt módszert most már egyre több helyütt megtalálhatjátok az országban mivel a 2006.–ban kidolgozott oktató képzés anyagát, a Pedagógus továbbképzés, Felnőttképzés, és 2008 óta az Egészségügyi Szakbizottság is elfogadásra érdemesnek tartotta.

Biztos vagyok benne, hogy nem véletlenül találtam rá a babaúszásra. Jó választás volt. A medencében mindig kapok egy mosolyt.

És hogy milyen is a Stoller –módszer, arról hagy olvassunk egy szülői véleményt:
„Ezzel a módszerrel, sokkal hatékonyabb és élvezetesebb volt a kisfiam és magam számára is az úszás. Az érzelmi gazdagságon kívül nagymértékben fejlődött a gyerek zenei képessége, ritmusérzéke, és kommunikációs csatornái. A sok énekkel és mondókával tarkított tanulás nagyban segíti a gyerekek mozgásképességét, ezáltal is könnyebbé téve a tanulási folyamatot számára." Bényei Ágnes

Tanítsuk a babát!

A babaúszás foglalkozások megmutatják a szülőknek: mi mindent taníthatunk játékos formában, ami a csecsemő képességeit fejleszti, és ugyanakkor megtaníthatja, hogyan válhat újra természetes közegévé a víz ( hiszen a magzati kor még oly közel van), hogyan tarthatjuk meg ill. alakíthatjuk át az ösztönös reflexet, tudatossá.

Ha gyermeket tanítunk fontos, hogy egyrészt elősegítsük már meglévő képességeinek további kibontakozását, másrészt olyanokat igyekezzünk kialakítani, amelyekkel a gyermek még nem rendelkezik. Éppen ezért be kell iktatnunk olyan tevékenységeket, amelyeket a gyermek már könnyen teljesít, de olyanokat is amelyek még előtte ismeretlenek. Ezt az oktatási programot a vidámság és játék jellemzi, mivel a gyermekek a játék által tanulnak.

A csecsemő benyomásai környezetéről a születés pillanatától kezdve lassan óráról, órára, napról napra bontakozik ki. Célunk az, hogy alkalmat adjunk a babának arra, hogy tanuljon meg maga, számos dolgot önállóan elvégezni, és észrevegye, hogy képes tanulni és cselekedni. Így pozitív érzéseket alakít ki magában, saját személyét, családtagjait illetően. Programunk sikere függ a szülő – gyermek viszonyától, és a foglalkozások rendszerességétől.

Ne fárasszuk ki a gyermeket!

Észre lehet venni, mikor tesz jót neki a játék és a tanulás, ha nyugtalan és szeszélyes, ha fáradt, éhes, vagy egyszerűen megelégelte a játszást, ne erőltessük.

A leckék során rendkívül fontos a vidám derülátó, barátságos magatartás. Hogy a kisgyermek kedvet kapjon a tanulásra, jól kell, hogy érezze magát, és bízzon képességében. Aki tanít (ez esetben a szülő), annak hinnie kell tanítása hatásosságában.

A „búvár – babák” élettere ezzel szemben kibővült, élményvilága tartalmasabb, a szülő- gyermek kapcsolat intenzívebb, intimebb. A foglalkozások figyelem, együttműködés és alkalmazkodás tréningnek is megfelelnek egyben: felnőttnek és picinek egyaránt.

Olyan program ez, ami feloldja a napi monotóniát, felszabadultságot, felüdülést hoz a testnek, és léleknek együttesen. Hosszabb távon a rendszeres testmozgás igénye, az úszásfüggő életmód érhető el a babaúszással. Persze mindezt akkor, ha a fokozatosság, türelem, derű és játék szövi át foglalkozásainkat.